Abel-teszt

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

A matematikában, az Abel-teszt (Abel-kritériumnak is hívják) módszer a véges sorok konvergenciájának. A tesztet Niels Henrik Abel matematikusról nevezték el.

Két kissé különböző változat létezik, az egyik valós számok sorozatára, a másik a komplex analízisben a hatványsorokra használható.

Abel-teszt a valós analízisben

Ha a következő állítások igazak:

1. a n {\displaystyle \sum a_{n}} egy konvergens sorozat
2. { b n {\displaystyle b_{n}} } egy monoton sorozat
3. { b n {\displaystyle b_{n}} } korlátos,

akkor a n b n {\displaystyle \sum a_{n}b_{n}} konvergens.

Abel-teszt a komplex analízisben

Az Abel-tesztet gyakran hatvány-sorok – egy konvergencia körön belüli - konvergenciájának megállapítására használják. Az Abel-teszt az állítja, hogy ha

lim n a n = 0 {\displaystyle \lim _{n\rightarrow \infty }a_{n}=0\,}

és a

f ( z ) = n = 0 a n z n {\displaystyle f(z)=\sum _{n=0}^{\infty }a_{n}z^{n}\,} sorozat

konvergál, ha |z| < 1 és divergál ha |z| > 1, továbbá a {an} együtthatók pozitív valós számok, monoton csökkennek a zéró határérték felé n > m esetén (azaz, ha n elég nagy), akkor az f(z) függvény konvergál mindenhol egy egységnyi körön belül, kivéve, amikor z = 1.

Az Abel-teszt nem alkalmazható, amikor z = 1, úgy, hogy ebben a speciális pontban külön kell vizsgálni a konvergenciát.

Megjegyzendő, hogy az Abel-teszt olyan hatvány sorokra is alkalmazható, ahol a konvergencia sugara R ≠ 1, egy egyszerű változó cserével: ζ = z/R.[1]

Az Abel-teszt bizonyítása

Tegyük fel, hogy z egy egységnyi körben egy pont, és z ≠ 1. Ekkor

z = e i θ z 1 2 z 1 2 = 2 i sin θ 2 0 {\displaystyle z=e^{i\theta }\quad \Rightarrow \quad z^{\frac {1}{2}}-z^{-{\frac {1}{2}}}=2i\sin {\textstyle {\frac {\theta }{2}}}\neq 0}

így, bármely két pozitív egészre p > q > m, írhatjuk, hogy

2 i sin θ 2 ( S p S q ) = n = q + 1 p a n ( z n + 1 2 z n 1 2 ) = [ n = q + 2 p ( a n 1 a n ) z n 1 2 ] a q + 1 z q + 1 2 + a p z p + 1 2 {\displaystyle {\begin{aligned}2i\sin {\textstyle {\frac {\theta }{2}}}\left(S_{p}-S_{q}\right)&=\sum _{n=q+1}^{p}a_{n}\left(z^{n+{\frac {1}{2}}}-z^{n-{\frac {1}{2}}}\right)\\&=\left[\sum _{n=q+2}^{p}\left(a_{n-1}-a_{n}\right)z^{n-{\frac {1}{2}}}\right]-a_{q+1}z^{q+{\frac {1}{2}}}+a_{p}z^{p+{\frac {1}{2}}}\,\end{aligned}}}

ahol Sp és Sq részleges szummák:

S p = n = 0 p a n z n . {\displaystyle S_{p}=\sum _{n=0}^{p}a_{n}z^{n}.\,}

Mivel |z| = 1 és a an monoton csökkenő pozitív valós számok ha n > m, akkor írhatjuk:

| 2 i sin θ 2 ( S p S q ) | = | n = q + 1 p a n ( z n + 1 2 z n 1 2 ) | [ n = q + 2 p | ( a n 1 a n ) z n 1 2 | ] + | a q + 1 z q + 1 2 | + | a p z p + 1 2 | = [ n = q + 2 p ( a n 1 a n ) ] + a q + 1 + a p = a q + 1 a p + a q + 1 + a p = 2 a q + 1 . {\displaystyle {\begin{aligned}\left|2i\sin {\textstyle {\frac {\theta }{2}}}\left(S_{p}-S_{q}\right)\right|&=\left|\sum _{n=q+1}^{p}a_{n}\left(z^{n+{\frac {1}{2}}}-z^{n-{\frac {1}{2}}}\right)\right|\\&\leq \left[\sum _{n=q+2}^{p}\left|\left(a_{n-1}-a_{n}\right)z^{n-{\frac {1}{2}}}\right|\right]+\left|a_{q+1}z^{q+{\frac {1}{2}}}\right|+\left|a_{p}z^{p+{\frac {1}{2}}}\right|\\&=\left[\sum _{n=q+2}^{p}\left(a_{n-1}-a_{n}\right)\right]+a_{q+1}+a_{p}\\&=a_{q+1}-a_{p}+a_{q+1}+a_{p}=2a_{q+1}.\,\end{aligned}}}

Most alkalmazhatjuk a Cauchy-konvergenciakritériumot annak megállapítására, hogy f(z) konvergál a kiválasztott pontnál z ≠ 1, mert sin(½θ) ≠ 0 egy állandó mennyiség, és aq+1 kisebb lesz bármely adott ε > 0 –nál, ha q elég nagy.

Irodalom

  • Gino Moretti: Functions of a Complex Variable. (hely nélkül): Prentice-Hall, Inc. 1964.  

Kapcsolódó szócikkek

Források

  1. (Moretti, 1964, p. 91)