Francesco Rosi

Francesco Rosi
Született	1922. november 15.[1][2][3][4][5] Nápoly[6][4]
Elhunyt	2015. január 10. (92 évesen)[2][3][7][5][8] Róma[9]
Állampolgársága	olasz (1946. június 18. – 2015. január 10.) olasz (1922. november 15. – 1946. június 18.)
Élettársa	Nora Ricci
Gyermekei	egy gyermek: Carolina Rosi
Foglalkozása	filmrendező forgatókönyvíró újságíró rendező
Kitüntetései	a francia Becsületrend tisztje Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja a Padovai Egyetem díszdoktora a Velencei Filmfesztivál zsűrijének díja (1958) Ezüst Medve díj a legjobb rendezőnek (1962) Arany Oroszlán díj (1963) David di Donatello for Best Director (1965) Arany Pálma (1972) David di Donatello for Best Director (1976) David di Donatello for Best Director (1979) David di Donatello for Best Director (1981) BAFTA-díj a legjobb filmnek (1983) David di Donatello for Best Director (1985) David di Donatello for Best Director (1997) Honorary doctorate from the Sorbonne University Paris (2002. április 5.)[10] Tiszteletbeli Arany Medve (2008) Golden Lion for Lifetime Achievement (2012)
Rendezői pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1948–1997
Díjai
BAFTA-díjak
Legjobb idegennyelvű film Krisztus megállt Ebolinál (1983)
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Francesco Rosi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Francesco Rosi (Nápoly, 1922. november 15. – Róma, 2015. január 10.^[11]) BAFTA-díjas olasz filmrendező, forgatókönyvíró. Lánya, Carolina Rosi (1966) színésznő.

Francesco Rosi Nápolyban született és nőtt fel. Egyetemi tanulmányait a Nápolyi Egyetem jogi szakán végezte. 1943-ban néhány egyetemista társával együtt letartóztatták a nácik elleni fellépésük miatt. Sikerült megszöknie és ezután Toszkánában rejtőzött el. 1944-től a rádiónál dolgozott. 1946-ban Rómában Ettore Giannini színházi asszisztense volt. Első filmes megbízása Luchino Visconti felkérése volt a Vihar előtt (1948) című film asszisztensi munkájára. Ezután Michelangelo Antonioni, és Mario Monicelli, majd ismét Visconti, aztán pedig Luciano Emmer asszisztense volt. 1951-től forgatókönyvíró. 1956-ban Vittorio Gassman társrendezője volt. 1957-től rendező.

Filmjei erősen politikai indíttatású, élesen társadalombíráló alkotások.

• A fegyverszünet (1997)
• Nápolyi napló (1992)
• Tisztességes gyilkosok (1990)
• 12 olasz város - 12 olasz filmrendező (1989) (12 olasz rendező készített egy-egy rövidfilmet kedvenc városáról, köztük Rosi is)
• Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája (1987)
• Quo vadis? (1985)
• Carmen (1984)
• Három fivér (1980)
• Krisztus megállt Ebolinál (1979)
• Kiváló holttestek (1976)
• Lucky Luciano (1973)
• A Mattei-ügy (1972)
• Tűz a Monte Fiorón (1970)
• Volt egyszer (1966)
• Az igazság pillanata (1965)
• Kezek a város felett (1963)
• Salvatore Giuliano (1962)
• Gyilkosság Szicíliában (1961)
• A zsibárusok (1959)
• A kihívás (1958)
• A bigámista (1956)
• Kean, a zseni (1956)
• Római történetek (1955)
• Érzelem (1954)
• Párizs az Párizs (1951)
• Szépek szépe (1951)
• Vihar előtt (1948)

• Ezüst Szalag díj (1959, 1963, 1981)
• Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, Ezüst Medve díj a legjobb rendezőnek (1962) Gyilkosság Szicíliában
• Golden Globe-díj (1963) Gyilkosság Szicíliában
• Velencei Arany Oroszlán díj (1963) Kezek a város felett
• David di Donatello-díj (1965, 1976, 1979, 1981, 1985, 1988, 1997, 2006)
• Cannes-i Arany Pálma-díj (1972) A Mattei-ügy
• a moszkvai nemzetközi filmfesztivál aranydíja (1979) Krisztus megállt Ebolinál
• BAFTA-díj a legjobb filmnek (1983) Krisztus megállt Ebolinál
• Akira Kuroszava-díj (1997)
• isztambuli életműdíj (1998)
• montréali nagydíj (2000)

• MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  

• Francesco Rosi a PORT.hu-n (magyarul)
• Francesco Rosi az Internet Movie Database-ben (angolul)