Hízóka

Hízóka
Lápi hízóka (P. vulgaris)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Superasteridae Csoport: Asteridae Csoport: Euasterids I Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales) Család: Rencefélék (Lentibulariaceae) Nemzetség: Pinguicula L.
Elterjedés
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Hízóka témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Hízóka témájú médiaállományokat és Hízóka témájú kategóriát.

A hízóka (Pinguicula) a ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe és a rencefélék (Lentibulariaceae) családba tartozó nemzetség. Magyarországon, de az Alpokban és a Pireneusokban is honos növény, a legtöbb fajt azonban Közép-Amerikában, Mexikóban találjuk.

Húsevő, rovaremésztő, rovarfogó növény, az élőhelyén csak kis mennyiségben rendelkezésre álló nitrogén pótlására rovarokat fogyaszt. A levelein megbúvó mirigyek kevés emésztőenzimet tartalmazó, ragacsos anyagot választanak ki, amelynek csillogása vonzza a rovarokat. A levélre leszállva azonban beleragadnak a váladékba, és megkezdődik a zsákmány lebontása. Az emésztőnedvek kioldják a zsákmányból tápanyagokat, melyeket a növény a leveleken keresztül szív fel. Elsősorban apró repülő rovarok esnek csapdába, de előfordul, hogy hangyákat, levéltetveket, egyéb apró rovarokat is elejt.

Egyes fajoknál (Pinguicula vulgaris) megfigyelték, hogy a levél széle begöngyölődik a zsákmány hatására, így a levél nagyobb felületen tud érintkezni a zsákmánnyal.

Magyarországon az alábbi két védett faj őshonos:^[1]

• Lápi hízóka (Pinguicula vulgaris)
• Havasi hízóka (Pinguicula alpina)

Néhány boltban kapható, lakásban is tartható növények. Locsolásukhoz használható esővíz, desztillált víz vagy ioncserélt víz. Kedvelik a savanyú, laza ültetőközeget, ezért nevelésük során perlittel kevert tőzeget használnak.

• a mocsári hízókáról^{[halott link]}
• húsevő növényekről