Hosszúfalussy Ákos

Vitéz hosszúfalusi Hosszúfalussy Ákos Gyula László (Miskolc, 1884. január 7.–1945. és 1947. között hunyt el), tüzérezredes, a Vaskorona rend, a Signum Laudis, a Károly csapatkereszt tulajdonosa, 1927. és 1929 között Borsod vármegye Vitézi Rend Székkapitánya, Borsod vármegye törvényhatósági bizottság tagja, nyékládházi földbirtokos.^[1]

Az ősi magyar Hosszúfalussy családból származik, amely a nemességét a 15. században kapta. Apja hosszúfalusi Hosszúfalussy Gyula (1842–1914), honvédszázados, földbirtokos,^[2] anyja hejőpapi Bizony Vilma (1849–1920).^[3] Az apai nagyszülei hosszúfalusi Hosszufalussy Ignác (1799–1857), földbirtokos,^[4] és turiki Thuránszky Franciska (1809–1868) voltak.^[5] Az anyai nagyszülei hejőpapi Bizony Tamás (1812–1893), ügyvéd, földbirtokos, a miskolci református gimnázium kormányzója, megyei bizottsági tag, miskolci városi képviselő,^[6] és csík-szentgyörgyi Martonffy Vilma (1818–1888) voltak.^[7] Az anyai nagybátyjai: hejőpapi Bizony Ákos (1846–1922) jogász, országgyűlési képviselő, földbirtokos (akitől Hosszúfalussy Ákos örökölte meg a nyékládházi földbirtokát), valamint Bizony Emil (1842–1909), földbirtokos.^[8]

Az elemi iskolát és a gimnázium első osztályát Miskolcon végezte, majd Kassán és Morva-fehértemplomban járt katonai reáliskolába, végül Bécsben Műszaki Katonai Akadémiára. 1904-ben hadnaggyá avatták és a 17. hadosztály-tüzérezredhez osztották be. 1914 és 1918 között az orosz, a szerb, a román és az olasz harctéren mint üteg-, majd mint tüzér-osztályparancsnok működött. 1919 és 1926 között a miskolci 7. honvéd tüzérosztálynál szolgált, két éven át mint ennek parancsnoka. Harctéri szolgálatainak elismeréséül 1927-ben vitézzé avatták és ettől fogva 1929-ig Borsod vármegye Vitézi Székkapitánya volt. 1929—1931-ig a szegedi vegyes-dandár tüzérparancsnokaként működött. 1932-ben saját kérelmére nyugdíjazták. Onnantól fogva a borsodmegyei Nyékládházán lévő birtokán gazdálkodott.^[9]

1935-re az egyik nyékládházi földbirtokos volt hosszúfalui Hosszúfalussy Ákos, aki 228 kataszteri holdas földbirtokkal rendelkezett.^[10] Az 1945-ös Nagy Imre-féle földreform alatt a Hosszúfalussy család földbirtokait elvették tőlük és kitelepítés után szegénységbe taszították őket; 1947-ben a néhai Hosszúfalussy Ákos fia Hosszúfalussy Béla hiába még próbálkozott földet visszaszerezni.^[11]

1917. december 8-án Miskolcon, feleségül vette az ősrégi nemesi származású négyesi Szepessy családból való négyesi Szepessy Margit Mária Anna (Miskolc, 1881. február 4.–†?) kisasszonyt,^[12] akinek a szülei négyesi Szepessy Béla (1845–1918), Borsod vármegye árvaszéki elnöke, alsó-miskolci római katolikus egyház főgondnoka és örökös elnöke, földbirtokos,^[13] valamint Madzsar Mária (1853–1934) voltak.^[14] Az apai nagyszülei négyesi Szepessy Ágoston (1818–1872), földbirtokos,^[15] és boronkai Boronkay Mária (1824–1880) voltak.^[16] Az anyai nagyszülei Madzsar Károly, sátoraljaújhelyi szappanfőzőmester és Tárkányi Mária (1826–1895) voltak.^[17][18] Madzsar Károlyné Tárkányi Mária fivére Tárkányi Béla (1821–1886) egri kanonok, költő, műfordító, az MTA rendes tagja, a Kisfaludy Társaság tagja volt. Hosszúfalussy Ákos és Szepessy Margit frigyéből született:

• Hosszúfalussy Béla (Miskolc, 1920. szeptember 5. – Toronto, Kanada, 1987. január 19.), huszárszázados.^[19] Felesége: székhelyi gróf Mailáth Mária "Anita" Georgina Gobertina (*Nógrádgárdony, 1926. március 3. – Penetanguishene, Ontario, Kanada, 2000. január 14.).^[20]