Kozma Dénes

Kézdiszentléleki Kozma Dénes (Dálnok, 1875. november 1. – Budapest, 1922. december 19.)^[2][3] mezőgazdász, herbológus.

A kézdiszentléleki Kozma család leszármazottja. 1875. november 1-jén született Dálnokon Kozma Péter és András Julianna fiaként.^[2] A csíksomlyói székely főgimnáziumban érettségizett, majd 1898-ban a magyaróvári gazdasági akadémián szerzett oklevelet. Közben a hallei és berlini egyetemeken is hallgatott előadásokat. 1898-tól Magyaróváron, majd Keszthelyen volt tanársegéd. 1903-ban, 28 évesen a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktorátust is szerzett. 1903-tól a budapesti Vetőmagvizsgáló Állomáson működött asszisztensként, 1911-től adjunktusként, majd 1918-tól haláláig volt vezetője a kutatóintézetnek.

Szakcikkei a Kísérletügyi Közlemények, a Köztelek, a Gazdasági Lapok, a Mezőgazdák oldalain jelentek meg. Budapesten halt meg „hosszas szenvedés után” 48. évében, 1922. december 19-én. Felesége Fehér Mária volt.^[2]

A gyomnövények és a szántóföldi élősködők ellen való védekezés állt kutatásának középpontjában, s a termés egyik kulcsa, a jó vetőmag. Az arankairtással és a gyommagvaknak a talajban való viselkedésével foglalkozott. Komoly és hosszas kísérletsorozatban vizsgálta 16 elterjedt gyomnövény viselkedését, de kutatásának megjelenését már nem érhette meg. Az intézet fontos feladata volt a hereféle magvaknak arankatartalomra való vizsgálata és az állami ólomzárolások teljesítése, mellyel igazolták a beküldött magok aranka- és egyéb kártevőtől való mentességét, s minőségét is. E szolgáltatás annyira népszerűvé vált, hogy alkalmazták az ólomzárolást később paprikára, gyógynövényekre, erdei famagvakra és a lucernára is. Az 1915-től bevezetett úgynevezett „piros bárcás”, engedményes ólomzárolás a takarmánytermesztés céljára még alkalmas minőséget jelentette. Tanfolyamokat, előadásokat tartottak, tájékoztató röplapokat, kiadványokat terjesztettek a gazdák körében a tudnivalókról. A világháború után a vetőmag minőségi javítása került előtérbe, ekkor vált világhírűvé a magyar lucernamag.

Mint nekrológjában írják: „Mintaképe volt a képzett, haladó gazdának. Rövid idővel halála előtt került sajtó alá nagyobb tudományos dolgozata, mely a Kísérletügyi Közlemények XXV. kötetében jelent meg, a gyommagvaknak a talajban való életviszonyaival foglalkozik és sok új, eredeti megállapításokkal egészíti ki erre a bonyolult kérdésre vonat­kozó eddigi ismereteinket. Munkájának megjelenését már nem érhette meg”.

• Az aranka terjedési módja. Mezőgazdák, 1908
• Az arankairtás sikertelenségének okairól. Köztelek, 1909
• Védekezés az aranka ellen. Budapest, 1912. 41 lap
• A beléndekmag nyugalmi időszakának megrövidítése. Kísérletügyi Közlemények, 1915. 43 oldal
• Lentermelő gazdák figyelmébe. Köztelek, 1918. 1516. oldal
• Termesszünk kerti veteménymagvakat. Köztelek, 1918. 1122. oldal
• Kozma Dénes – Augustin Béla: A gyógynövénymagvak megítélése magvizsgálati módszerek alapján. Budapest, 1920. 11 lap.
• Gyommagvak a talajban. Kísérletügyi Közlemények, 1922. 244–322. oldalak (posztumusz)

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Schermann Szilárd: 75 esztendő a jobb vetőmag szolgálatában (Budapest, 1956)
• Udvary Ágnes: Kozma Dénes. Magyar agrártörténeti életrajzok II. (I–P). Szerk. Für Lajos, Pintér János. Budapest: Magyar Mezőgazdasági Múzeum. 1988. 270–272. o. ISBN 963-7092-05-6  
• Nekrológja. Kísérletügyi Közlemények. 1923. 1–4. szám. 88. oldal
• Halálhíre. Köztelek – 1923. január 4. 1. szám. 5. oldal