Möbius-féle megfordítási formula

Ez a szócikk a számelméleti fogalomról szól. Hasonló címmel lásd még: Möbius (egyértelműsítő lap).

Möbius-féle megfordítási formula a matematikában, ezen belül a számelméletben a Möbius-függvény egyik legfontosabb tulajdonságát kimondó képlet. A klasszikus formulát a 19. században alkotta meg August Ferdinand Möbius.

Hasonló képletek kaphatók lokálisan véges részben rendezett halmazok felhasználásával. Lásd: illeszkedési algebra.

Az állítás

Legyen f ( n ) {\displaystyle f(n)} számelméleti függvény. Definiáljuk a g ( n ) {\displaystyle g(n)} számelméleti függvényt a

g ( n ) = d | n f ( d ) {\displaystyle g(n)=\sum _{d|n}f(d)}

képlettel. Ekkor minden n-re

f ( n ) = d | n μ ( d ) g ( n d ) {\displaystyle f(n)=\sum _{d|n}\mu (d)g\left({\frac {n}{d}}\right)}

teljesül, ahol μ a Möbius-függvény, és az összegzés befutja n pozitív osztóit. A két függvényt egymás Möbius-transzformáltjának nevezik.

Általánosabban, a képlet akkor is működik, ha az f és g függvények a pozitív egészek helyett egy másik Abel-csoportba képeznek.

A Dirichlet-konvolúció jelölésével az első képlet:

g = f 1 {\displaystyle g=f*1}

a második képlet:

f = μ g . {\displaystyle f=\mu *g.}

ahol 1 a konstans 1 függvény, és * a Dirichlet-konvolúció.

Bizonyítása

Felhasználjuk a

d | n μ ( d ) = δ ( n ) = { 1  ha  n = 1 0  ha  n > 1 {\displaystyle \sum _{d|n}\mu (d)=\delta (n)=\left\{{\begin{matrix}1&{\mbox{ ha }}n=1\\0&{\mbox{ ha }}n>1\end{matrix}}\right.}

tulajdonságot.

Eszerint

d | n μ ( d ) g ( n d ) = {\displaystyle \sum _{d|n}\mu (d)g\left({\frac {n}{d}}\right)=}
d | n μ ( d ) d | n d f ( d ) = d | n f ( d ) d | n d μ ( d ) = {\displaystyle \sum _{d|n}\mu (d)\sum _{d'|{\frac {n}{d}}}f(d')=\sum _{d'|n}f(d')\sum _{d|{\frac {n}{d'}}}\mu (d)=}
d | n f ( d ) δ ( n d ) = f ( n ) . {\displaystyle \sum _{d'|n}f(d')\delta \left({\frac {n}{d'}}\right)=f(n).}

Másként, a képlet következik abból, hogy {\displaystyle *} asszociatív és kommutatív, és 1 μ = ϵ {\displaystyle 1*\mu =\epsilon } , ahol ϵ {\displaystyle \epsilon } a Dirichlet-konvolúció identitásfüggvénye, és így definiálható:

ϵ ( 1 ) = 1 , {\displaystyle \epsilon (1)=1,} és ϵ ( n ) = 0 {\displaystyle \epsilon (n)=0} minden n > 1 {\displaystyle n>1} -re.

Emiatt μ g = μ ( 1 f ) = ( μ 1 ) f = ϵ f = f {\displaystyle \mu *g=\mu *(1*f)=(\mu *1)*f=\epsilon *f=f} .

Relációk

Legyen

a n = d n b d {\displaystyle a_{n}=\sum _{d\mid n}b_{d}}

úgy, hogy

b n = d n μ ( n d ) a d {\displaystyle b_{n}=\sum _{d\mid n}\mu \left({\frac {n}{d}}\right)a_{d}}

a transzformációja. A transzformáció a sorok segítségével elvégezhető: a Lambert-sor

n = 1 a n x n = n = 1 b n x n 1 x n {\displaystyle \sum _{n=1}^{\infty }a_{n}x^{n}=\sum _{n=1}^{\infty }b_{n}{\frac {x^{n}}{1-x^{n}}}}

és a Dirichlet-sor:

n = 1 a n n s = ζ ( s ) n = 1 b n n s {\displaystyle \sum _{n=1}^{\infty }{\frac {a_{n}}{n^{s}}}=\zeta (s)\sum _{n=1}^{\infty }{\frac {b_{n}}{n^{s}}}}

ahol ζ ( s ) {\displaystyle \zeta (s)} a Riemann-féle zéta-függvény.

Ismételt transzformációk

Egy adott számtani függvényből függvények egy mindkét irányban végtelen sorozata kapható az összegzési és a megfordítási képletek többszöri alkalmazásával.

Például a φ {\displaystyle \varphi } függvénnyel kezdve:

  1. φ {\displaystyle \varphi } az Euler-függvény
  2. φ 1 = Id {\displaystyle \varphi *1=\operatorname {Id} } ahol Id ( n ) = n {\displaystyle \operatorname {Id} (n)=n} az identitásfüggvény
  3. Id 1 = σ 1 = σ {\displaystyle \operatorname {Id} *1=\sigma _{1}=\sigma } , az osztóösszeg-függvény

A Möbius-függvénnyel kezdve:

  1. μ {\displaystyle \mu } , a Möbius-függvény
  2. μ 1 = ε {\displaystyle \mu *1=\varepsilon } ahol ε ( n ) = { 1 , ha  n = 1 0 , ha  n > 1 {\displaystyle \varepsilon (n)={\begin{cases}1,&{\mbox{ha }}n=1\\0,&{\mbox{ha }}n>1\end{cases}}} az egységfüggvény
  3. ε 1 = 1 {\displaystyle \varepsilon *1=1} , a konstans függvény
  4. 1 1 = σ 0 = d = τ {\displaystyle 1*1=\sigma _{0}=\operatorname {d} =\tau } , ahol d = τ {\displaystyle \operatorname {d} =\tau } az n osztóinak számát adja meg.

Mindegyik lista folytatható mindkét irányba a Möbius-féle megfordítási formula felhasználásával:

Például φ {\displaystyle \varphi } -vel indulva:

f n = { μ μ n  factors φ ha  n < 0 φ ha  n = 0 φ 1 1 n  factors ha  n > 0 {\displaystyle f_{n}={\begin{cases}\underbrace {\mu *\ldots *\mu } _{-n{\text{ factors}}}*\varphi &{\text{ha }}n<0\\\varphi &{\text{ha }}n=0\\\varphi *\underbrace {1*\ldots *1} _{n{\text{ factors}}}&{\text{ha }}n>0\end{cases}}}

A Dirichlet-sorok segíthetnek megérteni ezeket a függvényeket. A transzformáció minden egyes alkalmazása megfelel a Riemann-féle zéta-függvénnyel való szorzásnak.

Általánosítások

Egy leginkább a kombinatorikában használt hasonló megfordítási képlet a következő: Legyen F(x) és G(x) az [1,∞) intervallumon értelmezett komplex értékű függvény. Ekkor, hogyha

G ( x ) = 1 n x F ( x / n )  ha  x 1 {\displaystyle G(x)=\sum _{1\leq n\leq x}F(x/n)\quad {\mbox{ ha }}x\geq 1} ,

akkor

F ( x ) = 1 n x μ ( n ) G ( x / n )  ha  x 1. {\displaystyle F(x)=\sum _{1\leq n\leq x}\mu (n)G(x/n)\quad {\mbox{ ha }}x\geq 1.}

Itt az összegzés minden pozitív egészre megy, ami kisebb vagy egyenlő, mint x.

Ez egy még általánosabb képlet speciális esete. Ha az α ( n ) {\displaystyle \alpha (n)} számelméleti függvény Dirichlet-inverze α 1 ( n ) {\displaystyle \alpha ^{-1}(n)} , akkor

G ( x ) = 1 n x α ( n ) F ( x / n )  ha  x 1 {\displaystyle G(x)=\sum _{1\leq n\leq x}\alpha (n)F(x/n)\quad {\mbox{ ha }}x\geq 1}

és

F ( x ) = 1 n x α 1 ( n ) G ( x / n )  ha  x 1. {\displaystyle F(x)=\sum _{1\leq n\leq x}\alpha ^{-1}(n)G(x/n)\quad {\mbox{ ha }}x\geq 1.}

Ez az α ( n ) = 1 {\displaystyle \alpha (n)=1} konstans függvény példáján látható a legjobban, aminek Dirichlet-inverze

α 1 ( n ) = μ ( n ) {\displaystyle \alpha ^{-1}(n)=\mu (n)} .

Az első kiterjesztés részleges alkalmazása az f(n) és g(n) pozitív egészeken értelmezett komplex értékű függvényekre, ahol

g ( n ) = 1 m n f ( n m )  hogyha  n 1. {\displaystyle g(n)=\sum _{1\leq m\leq n}f\left(\left\lfloor {\frac {n}{m}}\right\rfloor \right)\quad {\mbox{ hogyha }}n\geq 1.}

Az F ( x ) = f ( x ) {\displaystyle F(x)=f(\lfloor x\rfloor )} és G ( x ) = g ( x ) {\displaystyle G(x)=g(\lfloor x\rfloor )} függvények bevezetésével:

f ( n ) = 1 m n μ ( m ) g ( n m )  ha  n 1. {\displaystyle f(n)=\sum _{1\leq m\leq n}\mu (m)g\left(\left\lfloor {\frac {n}{m}}\right\rfloor \right)\quad {\mbox{ ha }}n\geq 1.}

A képlet egy egyszerű felhasználási példája a tovább nem egyszerűsíthető törtek megszámlálását, ha 0 < a/b < 1 és bn. EZ azt is jelenti, hogy a számláló és a nevező relatív prímek. Jelöljük ezt a számot f(n)-nel. Ekkor a fenti számításokkal kapott g(n) azoknak a törteknek a száma, amelyekre bn, és a számláló és a nevező nem feltétlenül relatív prím. Ez így látható be: Ha az a/b törtben a és b legnagyobb közös osztója d, és bn, akkor a tört tovább nem egyszerűsíthető alakja (a/d)/(b/d), ahol b/dn/d. Innen már egyszerű, hogy g(n) = n(n-1)/2, de f(n) nehezebben számítható.

Egy másik megfordítási képlet, ha a benne szereplő sorok abszolút folytonosak:

g ( x ) = m = 1 f ( m x ) m s  ha  x 1 f ( x ) = m = 1 μ ( m ) g ( m x ) m s  ha  x 1. {\displaystyle g(x)=\sum _{m=1}^{\infty }{\frac {f(mx)}{m^{s}}}\quad {\mbox{ ha }}x\geq 1\quad \Longleftrightarrow \quad f(x)=\sum _{m=1}^{\infty }\mu (m){\frac {g(mx)}{m^{s}}}\quad {\mbox{ ha }}x\geq 1.}

Ez szintén azt az esetet általánosítja, hogy α ( n ) {\displaystyle \alpha (n)} számelméleti függvény, és Dirichlet-inverze α 1 ( n ) {\displaystyle \alpha ^{-1}(n)} :

g ( x ) = m = 1 α ( m ) f ( m x ) m s  ha  x 1 f ( x ) = m = 1 α 1 ( m ) g ( m x ) m s  ha  x 1. {\displaystyle g(x)=\sum _{m=1}^{\infty }\alpha (m){\frac {f(mx)}{m^{s}}}\quad {\mbox{ ha }}x\geq 1\quad \Longleftrightarrow \quad f(x)=\sum _{m=1}^{\infty }\alpha ^{-1}(m){\frac {g(mx)}{m^{s}}}\quad {\mbox{ ha }}x\geq 1.}

Az általánosítások bizonyítása

A következőkben Iverson konvencióját használjuk, ami szerint az igaz számértéke 1, a hamis számértéke 0. Az első általánosítás bizonyításához felhasználjuk, hogy d | n μ ( d ) = i ( n ) {\displaystyle \sum _{d|n}\mu (d)=i(n)} , vagyis 1*μ=i.

Ezután így folytatjuk a számolást: 1 n x μ ( n ) g ( x n ) = 1 n x μ ( n ) 1 m x / n f ( x m n ) = 1 n x μ ( n ) 1 m x / n 1 r x [ r = m n ] f ( x r ) = 1 r x f ( x r ) 1 n x μ ( n ) 1 m x / n [ m = r / n ] az összegzés sorrendjének megváltoztatásával = 1 r x f ( x r ) n | r μ ( n ) = 1 r x f ( x r ) i ( r ) = f ( x ) mivel  i ( r ) = 0  kivéve, ha  r = 1 {\displaystyle {\begin{aligned}\sum _{1\leq n\leq x}\mu (n)g\left({\frac {x}{n}}\right)&=\sum _{1\leq n\leq x}\mu (n)\sum _{1\leq m\leq x/n}f\left({\frac {x}{mn}}\right)\\&=\sum _{1\leq n\leq x}\mu (n)\sum _{1\leq m\leq x/n}\sum _{1\leq r\leq x}[r=mn]f\left({\frac {x}{r}}\right)\\&=\sum _{1\leq r\leq x}f\left({\frac {x}{r}}\right)\sum _{1\leq n\leq x}\mu (n)\sum _{1\leq m\leq x/n}[m=r/n]\qquad {\text{az összegzés sorrendjének megváltoztatásával}}\\&=\sum _{1\leq r\leq x}f\left({\frac {x}{r}}\right)\sum _{n|r}\mu (n)\\&=\sum _{1\leq r\leq x}f\left({\frac {x}{r}}\right)i(r)\\&=f(x)\qquad {\text{mivel }}i(r)=0{\text{ kivéve, ha }}r=1\end{aligned}}}

A második általánosítás hasonlóan bizonyítható, kivéve hogy a konstans 1 helyett α(n) szerepel.

Források

  • Apostol, Tom M. (1976), Introduction to analytic number theory, Undergraduate Texts in Mathematics, New York-Heidelberg: Springer-Verlag, ISBN 978-0-387-90163-3
  • Sablon:SpringerEOM
  • K. Ireland, M. Rosen. A Classical Introduction to Modern Number Theory, (1990) Springer-Verlag

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Möbius inversion formula című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Matematika Matematikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap