Raitsits Emil

Raitsits Emil
Született	1882. március 8.[1] Budapest[2]
Elhunyt	1934. március 24. (52 évesen)[1] Budapest[2]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	egyetemi oktató kinológus állatorvos
Iskolái	Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola (–1904)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (46-os parcella, 5. sor, 14. számú sír)[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Raitsits Emil témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Raitsits Emil (Budapest, 1882. március 8. – Budapest, 1934. március 24.) állatorvos, a belgyógyászati diagnosztika tanára, kinológus.

Apja tisztiorvos volt, korán meghalt. Osztrák születésű feleségével 1917-ben kötött házasságot, gyermekük nem volt.^[4] Tanulmányait Budapesten végezte, 1904-ben szerzett állatorvosi oklevelet. 1905-től a belorvostani tanszék gyakornokaként állt munkába. 1909-ben tanársegédként – Köves János addigi vezető új megbízatása miatt^[5] – az Állatorvosi Főiskola ambulatóriuma és poliklinikájának vezetésével (mai szóhasználattal élve az egyetem kisállatklinikája) vezetésével bízták meg. 1924-ben az állatorvosi főiskolán segédtanárrá, 1925-ben rendkívüli tanárrá nevezték ki. A klinikát 25 éven át vezette, és tanteremmel és gyakornokokkal rendelkező intézetté fejlesztette. 1929-től a Közgazdasági Egyetemen is meghívott előadóként az állatkórtan és -járványtan tanára.

1910-től a Fővárosi Állat- és Növénykert állatorvosa is ő volt. 1914–1930 között szerkesztette az Állatkert kiadványát, A Természet című lapot. Lendl Adolffal, az Állatkert akkori igazgatójával jó kapcsolata volt, 1912-től kezdve az intézmény a magyar pásztorkutyafajták tenyésztésének és népszerűsítésének fontos pontja lett. Az Állatkert költségvetéséből a magyar fajták legkiválóbb példányait megvásárolták, és ezekből az egyedekből jelentős tisztavérű kenneleket alakítottak ki. A kölyköket pedig az Állatkert a nagyközönségnek értékesítette.

Az első világháború alatt polgári szolgálatra osztották be (lóorvoslással foglalkozott egy lókórházban). 1919-ben a főiskola belorvostani tanszékén a belgyógyászati bevezető tárgyak oktatásával bízták meg (belorvostani propedeutika).

1923-ban ledoktorált (Marek József, a Belorvostani Klinika igazgatója javaslatára) a lovak kehességének témaköréből (melyet már 1904 őszétől tanulmányozott.) Vizsgálatait Marek József és Hutÿra Ferenc is felhasználták már 1908-tól átfogó patológiai és terápiai tárgyú munkáikban.

1929-től bekapcsolódott az ismeretterjesztési céllal indított Rádiós gazdasági előadások sorozatba. Az ebtenyésztésről szóló előadása szélesebb körben is a kinológia egyik szaktekintélyévé avatta. 1917-től a magyar kutyafajták kérdéseivel foglalkozott, mezőgazdasági hasznukat, tenyésztési és fenntartási módjaikat ismertette, majd 1924-ben „Magyar kutyák” címmel könyvben foglalta össze cikkeit, előadásait.

Magára vállalta a Magyar kutyafajták törzskönyve szerkesztését, a magyar kutyafajták tenyésztésének irányítását.

1930 májusában elindította saját kiadásban a Kutyatenyésztés című lapot, melyet háromévi működés után a Magyarországi Telivér Kutyafajtákat Tenyésztők Egyesületeinek Szövetsége átvett, és saját hivatalos lapjaként adott ki 1933 februárjától Magyar Kutyatenyésztő címmel. A szövetség elnöke 1924-től Raisits Emil volt. Ugyanígy a Magyar Foxterrier-Tenyésztők Egyesületének is elnöke volt.

Évenként, később évente háromszor is kutyakiállításokat rendezett Budapesten és vidéken. A hazai és nemzetközi kutyakiállítások bíráló bizottságában is helyet foglalt.

Szakirodalmi munkássága széles körű volt. Írt az Állatorvosi Lapok, a Köztelek, A Természet lapokba, részt vett Alfred Brehm Az állatok világa című művének 1929. évi, magyar nyelvű kiadásának elkészítésében is. Ő írta a 3. kötet „Jakok” és „Bölények”, illetve a 8. kötet „A kanári madár” című fejezetét. Az 5. kötet „Kutya-félék” című részében ő készítette el a házikutyákkal foglalkozó fejezetet. Munkatársa volt a Tolnai-féle Új Világlexikonnak is.

Vizsgálatai alapján Raitsits elsőként be tudta bizonyítani, hogy a komondor és a kuvasz teljesen önálló fajta, de etimológiai kutatásai révén kiderítette a kuvasz szó ősi gyökereit is. Tudománytörténettel, állatfajta- és tenyésztéstörténettel is szívesen foglalkozott kutatóként, több írást megjelentetett e témában.

Fényképezni is szeretett. Az ő fotográfiái illusztrálták Hutÿra Ferenc és Marek József: Spezielle Pathologie und Therapie der Haustiere (Jena, 1905–1906) II. kötetét, mely köteteket röviden „Hutÿra—Marek”-ként emlegettek a szakmabeliek (s később számtalan újabb és átdolgozott kiadása is megjelent).^[6] A korabeli lapokban is számos fotográfiája szerepelt.

Közösen adott ki cikkeket az állatorvosi kutatás legnagyobbjaival: Marek Józseffel, Hutÿra Ferenccel, Berrár Mihállyal, Schandl Józseffel, Kotlán Sándorral. Viszont a kinológia irányába fordult szakirodalmi munkásságát a haszonállat-tenyésztésben érdekelt szakma egyre kevésbé ismerte el (a magára vállalt feladatok tömkelege szétforgácsolta energiáját, idejét lekötötték a szervezések, egyesületi munkák), melynek következményeként szakmailag egyre inkább mellőzöttnek érezte magát. 1932. március 23-án fivére, Raitsits Ferenc nyitrai kanonok agyvérzés következtében hirtelen meghalt. Ekkor búskomorságba esett. Elkeseredettségét fokozta Hutÿra nyugalomba vonulása (1933) után az Állatorvosi Főiskola beolvasztása a Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetembe. Önkezével vetett véget életének a főiskolai összevonás ellen rendezett tüntetés előestéjén, 1934. március 24-én, Budapesten.^[7]

A Fiumei úti nemzeti panteon 45-ös parcellájának 5. sorában található sírja.

Az ambulancia és a poliklinika szervezője, majd első vezető tanára volt, s a mai kisállatgyógyászat (elsősorban a kutya gyógyászata) megteremtője volt.

• A magyar eb (1916)
• Komondor, kuvasz, puli (1917)
• A magyar juhászkutyák bírálata (1920)
• A magyar vizslák bírálata (1922)
• A fulladozás elfojtása. (Budapest, 1923. 71 lap)
• A magyar kutyák. A magyar pásztor- és juhászkutyák származása, története, leírása és tenyésztése, az ebek táplálása, ápolása és a gyakoribb belső betegségek elleni védekezés. (Budapest, 1924, 230 lap)
• A magyar juhászebekről (1926)
• A kanári betegségei. (Fodor Pállal, Budapest, 1927. 148 lap)
• Pumitenyésztésünk (1928)
• A magyar ebtenyésztés, tekintettel annak gazdasági jelentőségére. [Kiad, a] Földmív. Min. Bp. 1929, Pátria ny. 8 p. 22 cm./Rádiós Gazdasági Előadások/
• A kuvasz ősi jellegű kutyafajta (1931)

• Fülöp Éva Mária: Raitsits Emil. Magyar agrártörténeti életrajzok III. (R–Zs). Szerk. Für Lajos, Pintér János. Budapest: Magyar Mezőgazdasági Múzeum. 1989. 16–18. o. ISBN 963-7092-06-4   Megtekintve: 2020-04-14.
• Abonyi Lajos: Dr Raitsits Elemér (A kutya, 1967. április)
• Magyar Állatorvosi Panteon. Állatorvostudományi Egyetem - Hutÿra Ferenc Könyvtár, Levéltár és Múzeum honlapja. Megtekintve: 2020-04-14.
• Tóth Zsigmond: A legnagyobb magyar kutyás, Dr. Raitsits Emil, 2009. június 6. Archiválva 2016. március 24-i dátummal a Wayback Machine-ben Megtekintve: 2020-04-14.
• Lukács Dezső: Emlékezés Raitsits Emil professzorra (1882–1934), a magyar kinológia legnagyobb alakjára. Magyar Állatorvosok Lapja 1983. 6. szám, 366–368. Megtekintve: 2020-04-14.
• Nádler Herbert: Raitsits Emil. Nekrológ. A Természet, 1934. április 15. 7-8. szám
• Sz. I.: Raitsits Emil állatorvos-professzor sztrichninnel megmérgezte magát. Szombat reggel holtan talált rá szobájában felesége. Pesti Napló, 1934. március 25. 68. szám. Megtekintve: 2020-04-14.
• Sírjának képe Archiválva 2016. április 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Karinthy Frigyes: Ebcsont se forr be könnyen – és egyéb kutyabajok. Egy délelőtt az Állatorvosi Főiskolán. Az Est, 1933. július 2. 11. oldal és Karinthy Frigyes: Szavak pergőtüzében, Válogatta és a szöveget gondozta: Ungvári Tamás. Bp., Szépirodalmi K. 1984. 1933. év tartalomjegyzékében.