Bili Brig

Bili Brig
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Bród-Szávamente
Község	Újkapela
Jogállás	falu
Irányítószám	35410
Körzethívószám	(+385) 35
Népesség
Teljes népesség	217 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	130 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 12′ 36″, k. h. 17° 36′ 47″45.21, 17.61345.210000°N 17.613000°EKoordináták: é. sz. 45° 12′ 36″, k. h. 17° 36′ 47″45.21, 17.61345.210000°N 17.613000°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Bili Brig falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Újkapelához tartozik.

Bródtól légvonalban 31, közúton 35 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 14, közúton 21 km-re délre, községközpontjától 2 km-re nyugatra, Nyugat-Szlavóniában, az Újgradiskát Bróddal összekötő főút mentén fekszik, ott ahol a Benakica dol-patak keresztezi a főutat. Felette emelkedik a Pozsegai-hegység Ravnjaš nevű magaslata, mely uralja a település látképét. Itt halad át az A3-as autópálya és a Zágráb-Belgrád vasútvonal is.

A mai Bili Brig területe a középkorban a nagy kiterjedésű és gazdag dubovaci birtokhoz tartozott, mely már a 13. században létezett. A dubovaci birtokot 1259-ben említi először Mária királyné oklevele, melyben csereképpen és különböző követségekben teljesített szolgálatai viszonzásaképp Pucyna fiának, Cheh-nek adományozza egyebek között a korábbi birtokosaitól a kezére háramlott „Dobouch” nevű földet.^[2] Később Erzsébet királyné Csák Miklósnak, Istvánnak és Péternek adta. 1356-ban a Garaiaké lett, akik itteni birtokuk központjává tették. Dubovacon vasárnaponként nagy vásárokat tartottak, mely gazdag jövedelmet biztosított a családnak. A 15. század végére Dubovac már élénk kereskedelemmel és fejlett kézművességgel rendelkező mezőváros volt. Kőből épített plébániatemplomát a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelték. A török 1536-ban foglalta el Dubovacot, de nem rombolta le. Így megmaradt a plébániatemplom is, mely a 17. században a Radkov Potok központú plébánia filiája volt. 1646. november 10-én Maravics szkardonai és boszniai püspök 217 hívőt bérmált meg benne. Az 1698-as kamarai összeírás nem említi. 1730-ben 25 háza volt és állt a templom is körülötte a temetővel. Az utolsó összeíráskor 1746-ban már csak 20 háza volt, később pedig teljesen elhagyták.^[3] 1807-ben középkori templomát is lebontották, anyagából építették fel az újkapelai Kisboldogasszony templom cintóriumát.

Bili Brig 1698-ban a kamarai összeírásban „Orljavicza” nyugati szomszédjaként „Prelliebre” néven szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések között.^[4] Ekkor azonban még Dubovac déli határrészeként nem volt lakott hely. Településként csak a 18. század közepén keletkezett, amikor a régi római út nyomvonalán megépítették az Újgradiskát Bróddal összekötő főutat és a környékbeli szétszórt falvak lakossága a főút mellé települt át. Bili Brigre nagyrészt az egykori Dubovac lakossága települt, melyet 1758-ban már nem is említenek, Bili Brig viszont ekkor szerepel először lakott településként. Ekkor már 34 házat, 41 családot és 127 lakost számláltak itt.^[3] 1760-ban 32 házában 49 család élt 263 fővel. 1769-ben 29 háza, 44 családja és 253 lakosa volt.^[3]

Az első katonai felmérés térképén „Beilibrieg” néven található. A gradiskai ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Bielibrieg” néven szerepel.^[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bili Brieg” néven 35 házzal, 189 katolikus és 6 ortodox vallású lakossal találjuk.^[6] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták. A 19. század második felében az eredeti lakosság nagy része kihalt, helyükre a horvát Hegyvidékről, Ogulin és Delnice vidékéről, valamint Likából települtek be katolikus horvát családok.^[3]

A településnek 1857-ben 163, 1910-ben 529 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 94%-a horvát, 2-2%-a német, román és magyar anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 272 lakosa volt.

• A község hivatalos oldala (horvátul)
• Andrija Zirdum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001. (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe
• Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 978-953-7442-07-1 (horvátul)
• Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine – diplomamunka (horvátul)

• A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)